A középkorban megtizedelte Európát: most brit és német turistákban mutatták ki

Három európai zarándok került kórházba, miután fogyasztott egy etióp szenthely vízéből.

Európának rég el kellett volna jutnia odáig, hogy kell egy emléknap. Mindkét diktatúra áldozatainak emlékére.
„2008 júniusában Prágában egy konferencián Václav Havel elnök a barna és a vörös diktatúra azonosságairól beszélt. Hogy miért csak akkor merült föl, hogy kellene egy közös emléknap az áldozatok iránti tiszteletből, arra csak a történelem megismerése ad választ. A Nyugat, különösen a hidegháború idején megkereste és hirtelen keblére ölelte azokat a történészeket, írókat, akik a két embertelen, gyilkos rendszer közé kitették az egyenlőségjelet, de amikor a diplomácia a magaspolitika szintjén mást diktált, nem átallott visszavonulni, nem foglalni állást, vagy akár tanújelét adni a nagy Szovjetunió iránti nagy tiszteletének.
A logika azt diktálná, hogy a kettős mérce álságossága csak addig tartott, amíg a szovjet birodalom össze nem omlott, s az általa megszállt országok vissza nem nyerték szabadságukat. De ez nem így volt. A rendszerváltozás után, talán, hogy a köznép el ne juthasson a totalitárius államok hasonlóságának felismeréséig, egyesek a »Ki a fasiszta?« és az »Ipi-apacs, te vagy a rasszista« hányingert keltő társasjátékra kényszerítették az immár szabad országot. Amikor Párizsban megjelent A kommunizmus fekete könyve (1997), nyugaton nagyobb botrány tört ki, mint a Gulag szigetvilág megjelenése után. Nálunk, a hat évtizeden át nevelgetett tabuerdőben hogyne tört volna ki az »osztályharc«! Tessék csak megnézni a könyv magyar megjelenésének (2000) sajtóját, fogadtatását. Százmillió halott a kommunizmus miatt? Hát az hogy lehet? Nem arról volt szó, hogy »reggel vadászok, délben halászok, este kritikát írok« (Marx)?
S elkezdődött akkor a világ legméltatlanabb licitje. Pedig az Auschwitzban megégetett, vagy Kolimán megfagyott halottakkal folytatott számháború helyett Európának már akkor, az 1997-es francia megjelenéskor el kellett volna jutni odáig, hogy kell egy emléknap. Mindkét diktatúra áldozatainak emlékére.”